2010. augusztus 8., vasárnap

Milyen kávét igyak kávézóban?

Tegyük fel, betérsz egy kávézóba barátnőddel, és imponálni szeretnél neki, hogy lássa milyen jó választás voltál. Odajön a pincérsrác, és megkérdi: -Mit hozhatok?
Erre te mereszted a szemed erősen, és arra gondolsz: Mit is kérhetnék???
-Kávét szeretnék.- mondod óvatosan -
-Na jó, de milyen kávét?? -kérdi ő teljes komolysággal-
-Kávékávét, őőőőő olyan kávéízűt, tudod... -mondod egyre kisebb meggyőződéssel-
-Miért, miből lehet választani? Ezek szerint  nem egyértelmű? -kérdezed teljesen összezavarodva-
  És itt derül ki számodra, hogy sima kávét már szinte nem is kapni.
  Mert ez az a pont, ahol a jól képzett eddig pincérnek gondolt valaki, rád zúdítja teljes arzenálját:
-Van Mokaccsínó, Kapuccsínó, Csokaccsínó, Frapaccsínó, Rapaccsínó, ja és Al Pacinó :))) -hadarja el         És itt van az a pont amikor teljesen összezavarodva nézel barátnődre, aki tőled várja a megoldást, mint vezérhímtől. És érzed itt inog meg benned minden bizalma.
Úgyhogy szerintem lassan egy kávézóhoz is főiskola kell, hogy pontosan érthető legyen a teljes kínálat.
De teljesen mindegy, mi is történik, egy a lényeg. Mi pasik, soha ne mutassuk ki, hogy lövésünk nincs valamiről. Maradjunk nyugodtak, és zavarjuk össze a pincért, egyetlen mondattal: -Kérnék 2 kávéízű kávét.

                                      És ne csodálkozz, ha így néz rád, az addig segítőkész pincér.

2010. augusztus 7., szombat

Kopi Luwak a "kávécsoda"

A világ egyik legdrágább és legegzotikusabb kávéja Szumátráról a Nagy-Szunda szigetekről származik.
Furcsa sztoriját már a neve is fémjelzi: a "Kopi" indonéz nyelven kávét jelent, a "Luwak" pedig egy cibetmacska neve.

A cibetmacska nyersen fogyasztja el a kávébabot, amikor az még vörös színű. (Jól kezdődik...)
Csak a puha héját emészti meg; a többi áthalad bélrendszerén, majd az állat kiüríti.
A kakiba bujtatott kávészemeket dolgozók keresgélik és miután megtalálták, válogatják ki az aranyat érő végterméket az ürülékből.
Persze előbb meg is kell találni a kakit, hogy ki lehessen szemezni belőle a kincset. Azt hiszem így alakult ki ennek a foglalkozásnak a neve:
Matata Kakiban. Na jó, ez csak vicc volt:))

A Kopi Luwak rajongói szerint mindez nem számít, főleg ha figyelembe vesszük az árát. Ezután már érthető is, miért nem olyan fontos
a származása eme kávénak, egy olyan ember számára, aki ezt fogyasztja. Ez a különleges gyártási folyamat adja egyébként a kávé exkluzív zamatát.
Egy kiló ebből az indonéz csodából 1320 dollárba kerül, ami átdobva magyar forintra mindjárt egy autó ára. 
Van ahol csészében teszik elénk ezt a különlegességet, ott egy nyeletnyi Kopi Luwak ára minimum 50 dollár, azaz 10 rugó. Hmmm, érdekes
 valahogy eddig igényes kávéivónak tartottam magam, de kétségek tolulnak fel bennem, hogy eddig miért is nem ittam még ilyen különleges kávét...

Miért isznak kávét az emberek?

Na ez egy jó kérdés. Talán csak saját példám által tudok egy nézőpontot megmutatni. Ha jól emlékszem kávéiváson visszanyúlik egészen pisás koromig. Apám hordott suliba autóval, és utána közelített a munkahelyére.
Mivel nem csak akkoriban, hanem ma is egész jó alvókával vagyok megáldva, szerintem attól tartott, hogy az ébresztésem körül problémák adódnak, és elkésik a munkából, ezért kitalált valamit. Igen ám, de ettől én függővé váltam. Egészen pontosan arról szól a történet, hogy én nem habos-kaksit kaptam vajas-kiflivel ébredésem után, mint a többi pelenka-szökevény, hanem tejeskávét.
(asszem ettől vagyok ilyen jóképű, és okos is) :DD  de ezenkívül elért a korai kávéztatással még valamit az öreg. Egészen pontosan azt, hogy hisztis vagyok, ha reggel nincs meg a tejes-kávém. Nem kis dózisról beszélünk, egészen pontosan egy dupla presszó + 0.5 liter tej. Amikor ezt magamba öntöm kb délig, egészen jól elműködök, különösebb rágáskényszer nélkül. Így visszagondolva elég jóképű történet, a maga módján, leszámítva azt a csekélységet, hogy mi mennyiségű csersavat szívtam magamba azóta. Mert ugye ne feledkezzünk meg arról az apróságról, hogy a kávé tele van ezzel a sav izével. És ugye nem tizenévesen érezzük a szervezetünk elsavasodásának minden jelét, hanem kicsit később. És ugye ha az ember akkor kezd el kutat ásni, amikor már szomjas, lehetnek problémái szép számmal. Hát én asszem pont így jártam. Talán nem is kell teljesen lemondanom a kávézás minden öröméről, mert valljuk be férfiasan, nem csak a reggeli ébredéshez jó ez a cucc. Sikerült találnom egy olyan kávét, ami nem hogy savasít, hanem pont ellenkező hatással bír. Mert ahogy a bölcs mondás is szól: Ha egészség van.... 

Egy kávés sztori az eredetét illetően

Szinte teljes homály fedi a kávé valódi felfedezésének tényét. Nem tudjuk, ki az aki által rájött az ember,
hogy fogyasztásra alkalmas, és élénkítő hatású. Mi humanoidok, saját megnyugtatásunk, vagy talán gyermeki lelkünk megnyugtatása,
és jó sztorikkal való ellátása miatt számos mesét, legendát próbálunk kitalálni annak érdekében,
hogy megkíséreljünk magyarázatot gyártani arra, amit nem tudunk biztosan.
Az egyik ilyen legenda egy Etióp pásztorról szól. Ez a történet még egy filmben is elhangzik (Bakancslista).
Aki nem látta volna a filmet, Morgan Freeman (Carter) és Jack Nicholson (Edward) játsszák a főszerepeket.
Két idősebb fickóról szól a történet, akik egy kórházban ismerkednek meg rendhagyó körülmények közt.
Mindketten rákos betegek, közös szobában ápolják őket, ráadásul egyikük a kórház tulajdonosa. Carter autószerelő, aki számos vetélkedőt,
és kereszt-rejtvény versenyt megnyert, tehát nem egy tanulatlan fickó.
Edward egy kőgazdag befektető, aki mellesleg annyira kibírható,
hogy a környezetében az emberek legtöbbször felrúgnák a holdra ha épp nem az ő intézményében dolgoznának,
vagy nem ő lenne a közvetlen főnökük. Edward csak a világ legdrágább kávéját hajlandó inni,azt is csak úgy, ha saját kávéfőzőjén készül,
ez a kávé a Kopi Luwak. Carter, mint ahogy ezt el is mondja: meg nem inná ezt a szart…
amiben, csendben hozzáteszem van némi igazság:))). De erről majd még később írok pár gondolatot.
Na szóval, Carter meséli el a kávé sztoriját Edwardnak, miközben Edward élet-halál harcot vív az ágyán a távirányító megszerzéséért.
Megpróbálom szó szerint idézni.
„    -   Tudta, hogy a kávét eredetileg egy Etióp pásztor fedezte fel?
-    Ne mondja.  (Edward)
-    A kecskéi lelegelték egy ismeretlen bokor bogyóit. Nemsokra rá igen rózsás kedvük kerekedett, ugráltak össze-vissza.
A pásztor bevitt pár ágat a közeli kolostorba, ahol az apátok gondolták, megpörkölik őket. Mikor a bogyók égni kezdtek,
a bab olyan kellemes aromát árasztott, hogy levest főztek belőle. A következő századok során a kávé elterjedt Arábiában,
Európában még Szumátrán is, mint az a maga lőréje.
-    Kopi Luwak a neve! (Edward)
-    Tudom mi a neve.
-    Tudja? (Edward)
-    Bár sosem innám meg azt a szart.
-    Kóstolta már? (Edward)
-    Nem, én az instantra esküszöm.”
Ez tehát az egyik verzió a kávé származását illetően.
Ha van történeted, vagy elképzelésed, oszd meg velünk! Bizonyára másokat is érdekel.